Tavaly óta szikla torlaszolja el a Makarska fölötti utat, talán július közepére már ismét járható lesz az út.
Aki volt már a Makarskai-riviérán, azt minden bizonnyal lenyűgözte a hely szépsége, közvetlenül a tengerpart fölé meredő hatalmas hegyek látványa. A magas hegyek jól mutatnak a fényképeken, de kínlódás a helyieknek és a turistáknak, ha a hegy mögötti részekre szeretnének eljutni. Makarskából összesen egy országút szeli át a hegyet, és vezet Ravcába, ahol már kész az A1-es autópálya.
Érdekesség, hogy az utat még az Osztrák-Magyar Monarchiában építették, de természetesen az 1878-as makadám útra ma már rá sem lehet ismerni. Az 512-es út néhány részéről, különösen a tavalyi sziklaomlás környékéről, fantasztikus kilátás nyílik a tengerre.
Bár csodás a kilátás az útról, a helyiek mégsem nagyon szerették, az aprókavicsok és szikladarabok folyamatosan potyogtak az útra, egy-egy esős napon, mintha korcsolyapályán autóztak volna. A sok kisebb darab után, tavaly október 24-én gigantikus méretű sziklatömbök gurultak le és torlaszolták el teljesen az utat. Volt, amelyik szét sem tört darabjaira, és még most is ott fekszik az úton. A kisebbfajta ház méretével megegyező nagyságú sziklatömbhöz, eddig többek között biztonsági okokból sem nyúltak. Szerencsére személyi sérülés nem történt, de az út járhatatlan lett, így, ha valaki a hegy másik oldalára indult, azóta körülbelül háromszor tovább tart az út.
Az első gondolat, természetesen a romok eltakarítása és az út rendbehozatala volt, de ezt hamar elvetették. A hatalmas tömböt nem lehet elszállítani, szétrobbantása, vagy felaprózása, akár további sziklaomlásokat is előidézhetett volna. Ezen felül, ahonnan a sziklatömbök érkeztek, még bőven jöhet több is, így sok pénzért először a hegy tetejét kellene stabilizálni. Az ötletet az öt nappal későbbi második sziklaomlás semmisítette meg végleg, amely állítólag kétszer annyi sziklát döntött le, mint az előző. Becslések szerint 600 tonna szikla zuhant le, amikor négy hegymászó próbálta biztosítani a hegyoldalt, szerencsére most sem történt sérülés.
Novemberre már körvonalazódott egy lehetséges megoldás, a veszélyes szakaszt kikerülve és teljesen békén hagyva, egy alagúttal kerülnék ki az omlás helyszínét, amely 100 méterrel az omlás előtt kezdődne, és 170 méterrel az omlás után jönnek ki a hegyből. Természetesen, egy hosszabb, az omlástól távolabbi alagút építése biztonságosabb lenne, de ez tűnt a legjobb kompromisszumnak az idő sürgetésében és a biztonságot is figyelembe véve.
Az idő telt, a helyiek egyre dühösebbek lettek, hogy nem történik semmi. Pontosan két hónappal az omlás után, karácsony napján, zuhogó esőben, legalább ötszázan tüntettek, hogy még mindig nem történt semmi az ügyben. Kilátásba helyezték, hogy útlezárásokkal fognak harcolni, ha továbbra sem történik semmi.
Januárban a közlekedési miniszter a helyszínre utazott, sétált egyet a leomlott sziklákon, és sikerült lecsendesítenie a helyieket, és hamarosan a pályázatot is kiírták az alagút megépítésére. Április közepén végre a győztes neki kezdhetett a fúrásnak, amely nem tűnik leányálomnak. Hiába dolgoznak három műszakban a 220 méter hosszú alagút átfúrásán, minden centiméterért meg kell szenvedni, és közben csak óvatosan robbanthatnak vagy haladhatnak a fokozott omlásveszély miatt.
Maga az alagút 27 millió kunából kijön, de a további biztonsági intézkedések majdnem ennyibe kerülnek. Így a további költségekkel együtt körülbelül 50 millió kunából készülhet el majd az alagút valamikor. A dátumot nehéz pontosan megmondani, az ígéretek szerint július közepétől már korlátozottan lehet használni az új alagutat, majd a nyár végén újra lezárják és teljesen befejezik az építkezést.
A hatalmas sziklatömb továbbra is ott marad az úton, főleg, amíg a hegy teteje nem biztonságos. Van, aki azt szeretné, hogy később is ott maradjon, és turisztikai látványosságként lehessen látogatni.
Képek: www.tportal.hr