Vannak, akik nem örülnek a Romániából érkező vendégeknek, ami árthat a térség idegenforgalmának.
Bár egyértelműen siker, hogy a makói fürdőt az utóbbi 2 esztendőben a külföldiek is felfedezték, ennek a városban nem mindenki örül – nem szeretik a Romániából érkezőket. Ezt a véleményt a fürdőben névvel, arccal senki sem vállalta, amikor még a szezon idején szerettünk volna megszólaltatni erről helybélieket, de hogy a jelenség valós, azt igazolják a cikkeinkhez írott fórumbejegyzések. Volt, aki azt írta, hogy „a makói fürdő már nem a helyieké, hanem a románoké, akik nem tudnak viselkedni". Más szerint a románok nem ügyelnek a tisztaságra. Még az a hír is elterjedt a városban, hogy a vízben különböző kórokozók jelentek meg, és ezért ők hibáztathatók. Ennek természetesen akkoriban mi is utánajártunk – az ÁNTSZ átfogó ellenőrzései, a vízminták vizsgálata mindezt cáfolta, és a fürdő tisztaságát is megfelelőnek találták.
A romániai vendégek 2 éve, az uniós határnyitást követően jelentek meg a makói fürdőben tömegesen. Ennek fő oka természetesen a határ közelsége volt, de az önkormányzati intézményként működő pihenőhely csalogatta is őket reklámkampányokkal. Mindezek együttesen oda vezettek, hogy – annak idején megírtuk – egyes hétvégeken a romániai vendégek arányát akár 80 százalékosra is lehetett becsülni. Pőcze Lászlóné, aki a nyár közepéig igazgatta a fürdőt, érdeklődésünkre most annyit mondott: őt az elmúlt 2 évben senki sem kereste meg azzal, hogy panasz volna a román vendégekre.
Nem helyi specialitás
– Az, hogy a helyiek egy része annak ellenére sem fogadja szívesen az idegeneket, hogy vendégeskedésük komoly bevételt hoz, nem makói specialitás – mondja Scheitzner Beáta, a makói Tourinform-iroda vezetője. Ausztriában például ránk néznek úgy nem kevesen, mint mi a románokra. Közeli és hasonló példaként pedig Gyulát említi. Ott egy szűkebb, de markánsan véleményt alkotó réteg figyeli ellenszenvvel a román turistákat. Gyula azonban előrébb jár a vendéglátásban, ott már jobban lehet látni ennek előnyeit is, ezért mostanra ezek a hangok elcsendesedtek – mondta. Hogy mit lehet tenni a feszültségek oldásáért? Például azt, hogy többet beszélünk az előnyökről – vélekedett Scheitzner Beáta.
Forrás: delmagyar.hu